Koszorúzás a Kapisztrán téren

A szombati csapatprogram előtti este jópáran kaptak rejtélyes telefonhívásokat, miszerint a program után lenne a rovereknek egy kis ráadás. Bár jó eséllyel voltak, akik az egész napos rohangászás után a hátuk közepére sem kívánták az esti folytatást, azért csak elindultunk fel a Várba, ahol végül tizenöten gyűltünk össze.

Itt aztán hamar fény derült a helyválasztás okára, miszerint csapatunk névadója előtti tiszteletadásként, másnapi emléknapja alkalmából megkoszorúzzuk budavári szobrát. Mécseseket gyújtottunk, majd felsorakoztunk, és a cserkészindulót énekelve, tisztelegve elhelyeztük koszorúnkat, amin két személy neve szerepelt. Az egyik a csapat névadójáé, akinek életéről meghallgattunk néhány talán kevésbé ismert dolgot, a másik pedig egy költőé - ezt a blogot olvasva talán nem nagy meglepetés, kié, de akkor ezt még csak a beavatottak tudták.

Ettől a költőtől hangzott fel a koszorúzás után egy vers, a Megyeri hitvallás, ami úgy gondolom, bár 85 éve íródott, most is teljesen aktuális és érelmezhető, de még inkább megérintő. Aki feltette már magának a "Mire jó?" kérdést, azoknak biztosan.

Ezután fény derült rá, hogy miért is a versválasztás. És hogy miért vagyunk ott. Rajjá alakulunk, és az eddigi laza, sokfelé töredezett rover korosztályból elkezdünk közösséggé formálódni. Találkozások, beszélgetések, programok, lehetőségek lesznek, mert szükségünk van rá, és egymásra. Ennek részesei azok, akik el tudtak jönni, és átvették a rajjelvényt, az őrsi színeket tartó bal vállpánt gombjának helyére varrandó szürke gombot. De reméljük, egyre többen tudnak majd még csatlakozni a raj közösségéhez, akik az első alkalommal még nem tudtak eljönni; vagyunk még néhányan ebben a korosztályban Kapisztránok.

A formális rész után egy kedves néni segítségével megörökítettük magunkat Kapisztránnal, majd telefonálgatni kezdtem, mert az estét megkoronázó pizzák túl gyorsan akartak megérkezni, és nem találtak minket, szerencsére a helyzetet még meg lehetett menteni....

A kötetlenebb beszélgetés során közfelkiáltással arra jutottunk, hogy az idei évben a programok vezérfonalául a kultúrát választjuk, ami azt jelenti, hogy közös programjainkból minél többet próbálunk erre a témára illeszteni. Ezzel a döntéssel zártuk első ilyen körben történt találkozásunkat, remélem, még sok fogja követni!